Dopeman : Nincsen arra szó

Tudod, 30 éves lettem én, és nekem meglepetés ez a költemény,
Amiben hozzád szólok, és el kell mondjam: köszönök mindent, amit tőled kaptam,
Annyi dolgon keresztül mentem, és te végig ott álltál mellettem,
Bármerre vitt is az élet, te sohasem nézted nyerek vagy vesztek,
Feltétel nélkül mindig csak adtál, ha sírtál is néha, ez még a napnál is világosabb,
És ha rád gondolok, hálát adok, hogy a te fiad vagyok,
Tudom mama, nem volt könnyű dolog, a VIII-ban a srácokból embert faragnod,
De aggódni nem kell, sikerült asszem, még ha tudod is rólam, hogy gengszter a vérem.

[refrén]
Nincsen arra szó,
És a csönd sem jó,
De te jól tudod,
Mire gondolok,
Mikor hallgatom.

Lehettem volna sittes és drogos, helyette lettem egy igazi harcos,
Aki előre tart és rendületlenül, teszi a dolgát menthetetlenül,
Mindig keresztül viszem az igazam, ahogy azt otthon tőletek láttam,
A nagy ember mondta: nincsen brigád, csak a család, ami többet ér, mint bármelyik barát,
Aki kifordul, a vérem engem el nem árul, ide mindig jöhetek, vakon bízhatok,
Színtiszta szeretet az, amit itt kapok, amíg le nem győz engem a világ,
Minden este mondok egy imát, és nem kérek semmit, csak köszönöm uram,
A sok jót, amit ha kértünk mi kaptunk.

[refrén]

Mit is mondhatnék, ennyi év után,
Mind egy MI JÖN MÉG: te csak számíts rám!

Az évek alatt annyi gonoszat láttam, mégis abban a pillanatban,
Tudom, mikor a szemedbe nézek, nincsen mitől féljek az élet(ben),
Mindig mindennek értelmet ad, és nekünk te vagy akitől a bánat távozik,
És csak az a fontos, hogy nevess, mert akkor az biztos,
A húgom boldog, akinél tisztább lényt a földön nem látott a világ,
Bármit adnék, hogy járj vagy beszélj, de célja volt, hogy közénk jöttél,
Jobb ember, lettem én talán, tanultam ezt meg azt, és az órán,
Ha menni kell, majd nem leszek, a vonaton a pokolba, fölmegyek.

[refrén]


Mit is mondhatnék, ennyi év után,
Mind egy MI JÖN MÉG: te csak számíts rám!

[refrén 2x]